2011. január 14. Auto Pro

- Azok a magyar járműipari cégek, amelyek kapcsolódnak a Távol-Kelethez vagy Németországon keresztül a Távol-Kelethez, azoknak a helyzetét érezhetően jobbnak látom 2011-ben, mint amilyen volt tavaly - fogalmazott az autopro megkeresésére Jancsó Péter, a Graboplast elnök-vezérigazgatója. A győri székhelyű Graboplast - amelynek Tatabányán és Kecskeméten is van gyára - járműipari padlói révén érdekelt a magyar és a világ járműiparának fejlődésében. Termékeit autóbuszokba, metrókocsikba, hajókba építik be. A társaság elnök-vezérigazgatója, Jancsó Péter hosszú évekig a Rába Járműipari Holding elnöki tisztét is betöltötte. Elismert gazdasági szakember, akinek markáns véleménye van mindenről, s ezt nem is hallgatja el. A vele készült interjúban szó esik Magyarországról, a világról, járműiparról és a magyar buszgyártás újjáélesztéséről.

- Tavaly soha nem látott mennyiségű tőke áramlott be a magyar járműiparba. Az Audi, az Opel, a Mercedes egyaránt fejleszt. Mit gondol, miért hozzánk, miért kedvelnek bennünket ennyire a német cégek?

- Magyarország a németek számára egy olyan határ, amely még elérhető. Elég a több évszázados közös múltra emlékeztetni. Így van ez most, 5-8 óra alatt elérhető Németországból Magyarország úgy, hogy harmad-, negyed- vagy ötödannyi bért kell fizetni a dolgozóknak. Ha tovább megyünk keletebbre, akkor a biztonság és a logisztikai idő is megváltozik. Onnan már nem biztos, hogy egy megmunkált alkatrész megfelelő minőségben és időben visszaér Németországba.

- A Graboplast is járműipari szereplő, hiszen a Győrben készülő járműipari padlót a világ sok országába szállítják. Mire számít 2011-ben?

- A Graboplast nem egy nyugat-európai gyár részegysége, hanem egy önálló magyar cég. A nagy gyártókhoz való beszállítás esélyét nem műszaki, termékminőségi vagy esztétikai szempontok csökkentik. Ők szívesebben vennének tőlem akkor, ha a gyárra nem Graboplast lenne kiírva, hanem egy német vagy egy francia cég neve. Ebből a szempontból szkeptikus vagyok, nagy növekedésre Nyugat-Európában nem számítok. Távol-Keleten és Kelet-Európában a mi márkánk sokkal jobban cseng, s a pragmatizmus is jobban érvényesül. Ha a termék jó, átteszik egy másik kalapba, s ott kihúzzák azt, amelynek a legkedvezőbb az ára. Vagyis egy pragmatikusabb világban fogunk növekedni, ez pedig a Közel- és a Távol-Kelet.

- Ön hosszú éveken keresztül a Rába Járműipari Holding elnöke is volt. Mekkora esélyt lát arra, hogy 2011-ben a magyar autóbuszgyártás új erőre kap?

- Szurkolok mindenkinek, aki a magyar buszgyártásban részt vesz. De látom, hogy milyen kínai, indiai vagy brazil buszgyártók vannak és hogy milyen darabszámokat produkálnak, ez versenyképesség, marketingre fordítható összeg szempontjából nem elhanyagolható tényező. Látványos változást akkor tudok elképzelni, ha a magyar kormány megtalálja azt a módot, amit egyébként más európai uniós országok is megtalálnak, hogy tud olyan segítséget nyújtani a magyar buszgyártók számára - s most a protekcionizmus szót nem szívesen használom, - amellyel őket előnyösebb helyzetbe hozza és nem ijed meg attól, hogy az unió milyen büntetéseket szab ki. Ha ezt az Európai Unióval a magyar kormány nem akarja megtenni, akkor áttörésre nem számítok. Akkor a tendereken bárki elindulhat, s perelni fognak, hogy nem volt szabályos, miközben valamilyen kifürkészhetetlen okok miatt Franciaországban francia buszok járnak, Németországban pedig német buszok közlekednek.

- Hogyan látja a világgazdaságot?

- A Távol-Kelet többet termel, mint amit elfogyaszt, emiatt pénzt halmoz fel. Ezzel szemben a nyugati világ többet fogyaszt, mint amit megtermel. Az nyugati országok fáziskéssel, de átlendítették országaikat a legnehezebb, 2009-es éven. Ettől viszont a kormányok váltak eladósodottá, s komoly pénzhiányok jelentkeznek, főleg nyugat-Európában. A közös pénz, az euró rabláncként köti össze az országokat, s komoly aggodalommal figyelik a portugál vagy éppen  a spanyol fejleményeket. Ezekben az országokban a megtakarítások elkerülhetetlenek, ám hogy milyen hatással lesz a beruházás-ösztönzésekre, nem tudom megítélni. Németországot külön kezelném, amely egyelőre jól kihasználja a kínai kártyát, ez azonban időleges, egyszer majd a kínaiak fognak gépeket szállítani a németeknek, s lehet, hogy autókat is. Vagyis úgy látom, hogy a nyugat-európai megszorító intézkedések visszahathatnak a gazdaságra, azt azonban nem gondolom, hogy a gazdaság teljesítménye negatívba menne át.

- Hogy látja Magyarországot?

- Van egy magyar út. Az európai uniós elnökség idején persze nehéz kimondani, hogy az az út, amit az Európai Unió jár, az nem teljesen jó. A magyar kormány egy sereg lépésével egyet kell, hogy értsek, s most itt nem a sajtószabadságra gondolok, az nem az én asztalom. Az adók rendezése, a nyugdíjak rendezése, ezek olyan utak, amelyek alternatívát jelenthetnek a kockázatokkal együtt. A puzzlét persze még nem tudom kirakni, az addig látható elemekkel azonban egyet tudok érteni. A megszorítás szót ugyan nem mondják ki, egy ország azonban nem fogyaszthat többet, mint amennyit meg tud termelni. Magyarország, ha magyar utat akarja járni, kis országként speciális helyzetben van. Az exportorientáltság azt jelenti, hogy mint a jó pincérnek, jóba kell lenni a hozzánk betérővel, mert nem fognak betérni. Vagyis Magyarország azt akarja mondani Nyugat-Európának, hogy mi nem azt az utat akarjuk járni, amit ti, miközben rászorulunk a jó kapcsolatokra. Ebben persze van kockázat, de hogy mekkora, ezt nem tudom felmérni. A kockázatnak az a fele, hogy majd megbüntetnek bennünket, szamárság. A gazdaság nem egy összeesküvő világ. Kockázat inkább abban van, s ehhez nem kell összeesküvőnek lenni, ha lecsökken azok száma, akik azzal finanszíroznak bennünket, hogy tőlünk terméket vagy szolgáltatást vásárolnak. S azt mondják, ezekkel nem jó együtt dolgozni, nem biztos a valutájuk, nem lehet bízni bennük és akkor a magyar gazdaság egyre rosszabbul teljesít és megszorításokra lesz szükség. Hogy melyik kockázat nagyobb, azt nem tudom megmondani. Ha tudnám, indulnék a politikusi pályán. Azt látom, hogy ha a kormány támogatottsága továbbra is erős marad, akkor ez erőt adhat, hogy elinduljunk a magyar úton. Ha csökken a támogatottság, akkor ez elbizonytalanodáshoz vezethet és nincsen magyar út. A puzzle minden eleme persze még nem látható, sokan várják, hogy februárban, márciusban összeálljon minden, s látszódjék, hogy milyen is pontosan ez a magyar út.