2011. május 2. Forrás: Auto Pro

Az autóiparban az új lehetséges beszállítók kiválasztása egy hosszú és összetett folyamat. A leendő beszállítónak meg kell felelnie a minőségképességben, kapacitásban, árban és még sok mindenben.

A jelenlegi autóiparban két nagy vonalra oszthatjuk ezt a folyamatot – írja a TEQUA Akadémia trénere, Csőke Zita –, az egyik a német, a másik az angol vonal. A németnél az ISO/TS 16949:2009 szabványon túl a VDA kötetek adnak útmutatást, míg az angol vonalon az ISO/TS 16949:2009 szabványon túl a QS9000 (megszűnt előírás, de a vonatkozó köteti élőek) vonatkozó kötetei a használatosak. Természetesen ezek még kiegészülnek a vevő speciális követelményeivel.

A német vonalról: 2009 és 2010 a VDA kötetek szempontjából a változás évei voltak. A beszállítók kiválasztására vonatkozó fő kötet a VDA 2. Ez a lehetséges új koncepció megfogalmazásától a sorozatgyártás fázisáig tartó folyamatot írja le. A kötet további VDA kötetek alkalmazására hivatkozik a beszállító kiválasztás folyamatánál is. Ezek például a VDA 4; VDA 6.1; VDA 6.3 – a teljesség igénye nélkül.

Az említett VDA kötetek közül kiemelném a VDA 6.3-at, ami markáns változásokat tartalmaz. A VDA 6.3 szabvány az autóipari folyamat auditokkal foglalkozik és a jelenleg érvényben lévő kiadása potenciál analízis néven előírja a leendő beszállítók vizsgálatát (auditját) a kiválasztás előtt. Ez egy új típusa az auditoknak, melyhez hasonlót egy-két autógyár már használt.

A potenciálanalízis az új, ismeretlen szállítók (pályázók), telephelyek és technológiák, illetve a pályázó fejlődési és folyamatpotenciáljának értékelésére szolgál, a kiválasztásról szóló döntés előkészítésére. A potenciálanalízis a beszerzés által megnevezett alkatrészekre és meghatározott folyamatokra vonatkozik. Értékelik a szállító hasonló termékek gyártásában szerzett gyakorlatát, és a termék és folyamat megvalósítására vonatkozó potenciálját.

A pozitívan értékelt potenciálanalízis nem jár automatikusan a kiválasztásra vonatkozó döntéssel, a negatív azonban kizárja a kiválasztást. Jellemzően külön értékelésre van szükség, mivel itt nem annyira a százalékos besoroláson van a hangsúly, hanem sokkal inkább a „megfelelt” vagy „nem felelt meg” minősítésen.

Az angol vonalon nincs ezzel ilyen részletesen foglalkozó kézikönyv, ezért vagy a német vonalat alkalmazzák a vevők, vagy van egy saját elvárási rendszer. A saját elvárási rendszerek is Kb. 90%-ban fedik a német vonalat.

Az autóipari beszállítók ranglistája tükrözi, hogy a beszállítók köre az első vonalbeliek között is változik, bár az első helyek stabilak. A válság időszakában a beszállítók köre jelentősen változott. Több tönkrement, ami változásokat indukált.

Az autógyáraknak a beszállítókkal több területen akad gondjuk a kiválasztás után. A fő problémák körébe tartozik a szállítási megbízhatóság, de a minőség területén is rengeteg gonddal küszködnek. A minőségi problémák hátterében, sok esetben a követelmények nem megfelelő áttanulmányozása, megértése áll. A követelményeknél a beszállítók nem fordítanak megfelelő figyelmet arra, hogy nem csak műszaki rajz létezik, az csupán egy a vevői követelményeket leíró dokumentumok közül. A beszállítónak ennél tágabb körben kell figyelnie az előírásokat és azok változását.

A vevői követelményekkel kapcsolatos problémák közül emeljünk ki párat a teljesség igénye nélkül.

1. A műszaki rajzokon a szövegmezőben behivatkozott szabványok és előírások is tartalmaznak követelményeket.

2. A vevőknek, főleg az autógyáraknak vannak saját belső előírásaik (pl. Lastenheft,), melyek változását a beszállító nem követi

3. A lejelentési rendszerekhez sok esetben elektronikus elérések, weblapok állnak a beszállító rendelkezésére. Ezek használata és figyelemmel kísérése kötelező. Ezeken az oldalakon kell mindent szinte lejelenteni és itt érhetők el a változások. Ezen változásokról, reklamációkról nem minden elektronikus rendszer küld értesítést, tehát folyamatosan figyelni kell.

4. A beszállító a bemintázás (első minta) jóváhagyását követően nem megfelelő minőségben szállít

5. A beszállítók nem ismerik megfelelő szinten az autóiparban használatos minőségi módszereket és technikákat; vagy nem alkalmazza azokat.

6. A beszállítók nem felügyelik, fejlesztik a beszállítóikat.

– Még sorolhatnánk, de ha ezeken változtatnának a beszállítók a vevők már nagyon boldogok lennének és a termékek minősége is sokkal jobb (kevesebb ppm) lenne. Természetesen beszállítói gondok nem csak közvetlenül az autógyárakban jelennek meg, hanem az első vonalbeli beszállítók beszállítóinál és így tovább – hangsúlyozza a TEQUA Akadémia trénere, Csőke Zita.