Alig húsz százalékon áll az autópiac, komoly bajban Magyarország


E-mail
Olvasóink értékelése: / 0
ElégtelenKitűnő 

2010.05.07. forás: auto pro

A legfrissebb elemzés drámai képet fest a magyar újautó-piacról: a tavalyi első negyedév után - amikor már feleződött a piac - most újabb 54,8 százalékos visszaesés következett be. A tapasztalatokról és kilátásokról a gépjárműlogisztika meghatározó régiós szereplője, a győri központú Hödlmayr Hungária kft. ügyvezető igazgatójával beszélgettünk. Iván György megerősítette: komoly bajban van a kelet-európai régió, de leginkább Magyarország.

– A gazdasági világválságban az autós ágazat különösen érintett. Önök Szlovákiától Ausztrián, a volt jugoszláv államokon és Románián, Bulgárián át egészen Törökországig látják el a gyártók és a forgalmazók közötti logisztikai feladatokat. Mikor érzékelték a visszaesés első jeleit?
 

– Gyakorlatilag azonnal, szerepünkből adódóan még az autóimportőrök előtt. 2008 szeptemberében, amikor a Lehmann Brothers csődöt jelentett, az osztrák anyacégünkön keresztül azonnal láttuk a kínálat visszafogását, mintegy tíz százalékos eséssel reagáltak az autóforgalmazók. Korábban az importőrök 60-80 napos készletezésre álltak be, így tudták kezelni a szezonális kereslet-kínálat ingadozást. A kevésbé forgalmas hónapokban előre gyártott autók közül a népszerű „átlagmodellek” így azonnal rendelkezésre álltak, amikor megélénkült a piac. Ez különösen Kelet-Európában volt fontos, ahol az ügyfelek tipikusan összegyűjtik a pénzt, bemennek a szalonba, és lehetőleg autóval akarnak távozni, vagy mielőbb átvenni azt. Ez a készletezési rendszer mára teljesen összeomlott. Egy példa: ha korábban egy importőr évi 12 ezer autót értékesített, akkor kétezret állandóan tároltatott, most pedig talán ha 250-et, ami nagyjából egy hónapra elég. Konkrétan a két telephelyünkön 2008 júniusában 16.600 autó állt, most 3500 az átlagunk.
 
– Nagy kihívás lehet, hogy ezt „kigazdálkodják”.
 
– Ennyit már lehetetlen. Nem titkolom: a raktározási tevékenységünk veszteséget termel, sajnos az évek során néhány jó szakembertől meg is kellett válnunk – bár messze nem volt akkora a leépítés, mint az ágazat többi részében. Ha jól tudom, a hazai autószalonok egyharmada már bezárt, a következő egyharmad helyzete sajnos kritikus. Szerencsére a Hödlmayr olyan méretű nemzetközi cég, hogy jelentős tartalékaival stabilan vészeli át a válságot. Ezért természetesen mi is tettünk, átszerveztük logisztikai tevékenységünket, például Szlovéniából tizenkét sofőri munkahelyet hoztunk Győrbe. Szerkezet-átalakítási lépéseink után állíthatom, a korábbinál jóval rugalmasabbak és olcsóbbak lettünk a megrendelők számára. A vállalatot egyben felkészítettük arra is, ha beindul a növekedés, gyorsan reagálhassunk rá. A szokásos nyugat-európai járatainknak is új szerepkört kellett találnunk. A válság előtt oda-vissza tele trélerrel közlekedtek kamionjaink, azóta viszont a visszaút szinte üresen történne. Ezt költségoldalról nem engedhetjük meg, így sofőrjeinket bekapcsoljuk a helyi terítő fuvarozásba. Igyekszünk őket az egyes feladatokkal mind közelebb hozni az országhoz, míg hazaérnek. Sajnos ez tőlük, a családjaiktól és cégünktől is áldozatot követel: ritkábban, két-három hetente jutnak haza, és a külföldi, hétvégi állásidőt  fizetnünk kell számukra. De a helyzetre egyelőre nincs jobb megoldás.
 
– Sokak szerint az sem volt reális helyzet, ami az országban 2006-tól 2008-ig kialakult, a végén közel kétszázezer eladott új autóval.
 
– Ebben teljesen igaza van, az egy mesterségesen túlfűtött piac volt, amihez a lízingcégek, a bankok és a forgalmazók egyaránt hozzátették a magukét. Az egyetlen szempont az eladási darabszám volt, nulla önerős ajánlatokkal, 120 hónapos hitelre, olykor még benzinutalványokkal megtámogatva. Nem csoda, ha szinte mindenki autót vett, akár tervezte, akár nem. Viszont ez a mostani helyzet, az első négy hónapos 13.869 darabos forgalomba helyezéssel már senkinek nem állhat érdekében. Igaz, a várható második félévi szerény fellendüléssel így is átléphető az évi ötvenezres határ: de kiszámolta már valaki, mennyi vesztesége keletkezik az államnak az el nem adott autókon? Meggyőződésem, hogy ésszerű mértékű regisztrációs adóval és csökkentett áfával közel százezerrel több gépkocsit lehetne értékesíteni, amivel mindenki – ideértve az államot is – jobban járhatna. Arról nem beszélve, hogy a kereskedések bezárása már komoly foglalkoztatási és segélyezési gondokat vet fel, valamint rohamosan öregszik tovább a 11,5 éves átlagéletkorú hazai személyautópark. Érdekes egyébként hazánkat összevetni Ausztriával. Nyugati szomszédunk gazdasága nyilván jóval erősebb, lakossága azonban csak 8,3 millió, és az idén várhatóan hozzák az átlagos 320-330 ezres eladási darabszámot az újautó-piacon. Ráadásul az idei első negyedéves 82 ezret a tavalyi, hasonló értékkel szemben már roncsprémium nélkül érték el, igaz, a téli idegenforgalmi szezon most jóval szerencsésebben alakult. Ausztria esetében  ez jelentős tényező, ami a piaci számokban is megmutatkozik. Belga cégünknél sem alakult ki vészhelyzet, minimális csökkenés mellett új ügyfeleket sikerült szereznünk. Kamionjaink jelentős része most Ausztria és Belgium között dolgozik. Az egész kelet-európai régió nagymértékben gyengült, de a magyar helyzethez hasonló zuhanást jelenleg csak Románia és Ukrajna mutat.
 
– A szerkezet-átalakítás mellett látványos eredményeket értek el egy speciális járművezetési tréning alkalmazásával. Miért vágtak bele?
 
– Mivel a legnagyobb költségtételünk az üzemanyag, ezért úgy döntöttünk, érdemes megpróbálnunk egy fogyasztáscsökkentő vezetési tanfolyamot indítani a sofőrjeink számára. Igaz, a Nyugat-Európa felé tolódó tevékenység szerepet játszhat benne, de flottaátlagban így is másfél literrel alacsonyabb üzemanyag-fogyasztást sikerült elérnünk. Ebből számításaink szerint legalább egy liter köszönhető az ökotréningnek. Könnyen kiszorozható, ha 61 kamionunk átlagosan 110 ezer kilométert tesz meg évente, akkor a megtakarításunk évente 100 ezer liter üzemanyag. Számunkra ez nem csak a takarékosság miatt fontos. Mivel ugyanennyivel kevesebb károsanyagot bocsátunk ki a levegőbe, lehetőségeinkhez képest így járulunk hozzá egy élhetőbb, egészségesebb környezethez. Tehát mindenképpen megérte.
 
– Sokan már tavaly azt mondták, lejjebb nem mehet a piac, és tévedtek. Jóslásra ezért nem kérem, csak arra, a várakozásait ossza meg velünk.
– A világgazdaság alakulása mellett nagyon sok múlik a következő kormányon. Természetesen a második félévben akkor is jelentkezhet javulás, ha a kormány semmit nem tesz, már csak az előre tudható céges autócserék miatt is. De a piac reális méretéhez – amely szerintem évente mintegy százötvenezer eladott új autó – mielőbb be kell indulnia egy évi három-öt százalékos növekedésnek. Ezt pedig kizárólag egy átgondolt adócsökkentéssel lehet megvalósítani, mert a gépjárműveket terhelő regisztrációs adó, áfa és egyéb közterhek most irreálisan drágítják a Magyarországon forgalomba helyezett új autókat. Ésszerű lépés lenne az 1600 köbcentiméteres hengerűrtartalom alatt eltörölni a regisztrációs adót. Így vagy úgy, közvetett vagy közvetlen formában mintegy 1500-2000 eurós támogatásra volna szükség eladásonként, hogy az ágazat újra beindulhasson.