2010.08.02. forrás: Gyártástrend

A kölni gazdaságkutató intézet július elején nyilvánosságra hozott tanulmánya szerint az OECD 31 országából 24-ben támogatják adókönnyítésekkel a vállalatok kutatási-fejlesztési tevékenységét. Németország nem tartozik ezen országok közé, noha a projekttámogatás és az adózási eszközökkel történő támogatás együttes alkalmazása nagyban hozzájárul egy ország versenyképessége és vonzereje növeléséhez.

Az elmúlt két évtizedben számos nyugat-európai országban, így - többek között - Franciaországban, az Egyesült Királyságban és Ausztriában vezették be a vállalatok kutatási-fejlesztési tevékenysége az adópolitikával történő támogatását. Az országok többségében az adókedvezmények és a közvetlen támogatások egyfajta keverékét alkalmazzák, ezzel szemben Németország azon kevés nagy ipari ország közé tartozik, ahol a témáról gyakran fellángoló viták ellenére továbbra sem alkalmazzák a k+f tevékenység adózási eszközökkel történő támogatását, ami a kölni gazdaságkutató intézet véleménye szerint hátrányt jelent az ország kutatási-fejlesztési telephelyi feltételei szempontjából.

A tanulmány szerzői szerint a német állam mindez ideig nagyon visszafogottan nyúlt a kutatási-fejlesztési tevékenységet végző vállalatok hóna alá. Az évek során ugyan egy sor, a vállalatok által megpályázható programot dolgoztak ki, de ezekkel alapvetően olyan vállalatokat támogatnak, amelyek csak meghatározott ágazatokban – bio-, nano- vagy információs technológia – végeznek kutatási-fejlesztési tevékenységet.

Támogatott ágazatok

A támogatási programok nagy száma teljesen átláthatatlanná teszi a rendszert, s a pályázatok eljárási szabályai is rendkívül bonyolultak. Ezek után érthető, ha a kis- és középvállalatok körében a kutatási-fejlesztési tevékenységet végző vállalkozások csupán 30, míg a nagyvállalatok 60 százaléka kerül abba a helyzetbe, hogy esetükben egyáltalán felmerüljön tevékenységük állami forrásokból való támogatásának lehetősége. A pályázatok elbírálási rendje rendkívül szelektív: háromszor nagyobb a pályázat pozitív elbírálásának valószínűsége, ha egy vállalat a fentiekben említett kulcságazatok valamelyikében kutat és fejleszt, s ötször nagyobb, ha a pályázó kapcsolatban áll valamelyik egyetemmel vagy kutatóintézettel.

A k+f tevékenység adókedvezményekkel történő támogatása nem csak sokkal gyorsabb és a bürokráciától mentesebb lenne, hanem normatív jellegénél fogva valamennyi területre kiterjedne. Az adókedvezmények bevezetése és elterjesztése pontosan azokkal az országokkal szemben tenné vonzóbbá Németország telephelyi feltételeit – olvasható a tanulmányban -, melyek infrastruktúrája és a lakosság felkészültsége leginkább összemérhető az ottanival, s netán már nagy múlttal és tapasztalatokkal rendelkeznek a kutatási tevékenység adókedvezményekkel történő támogatásában. Az OECD 19, a kutatási-fejlesztési tevékenységet és az új termékek fejlesztését adókedvezményekkel támogató európai tagországa között is számottevő különbségeket lehet felfedezni.

A szervezet által kidolgozott és bevezetett feltételrendszer szerint Franciaország a k+f támogatások 2008-ban bevezetett új rendszere révén különösen vonzó az érintett vállalatok számára, míg a második helyet Spanyolország foglalja el a k+f tevékenység támogatásában. Németország esetében ezzel szemben valóságos adózási diszkriminációról beszélnek a szakértők. Ez praktikusan azt jelenti, hogy egy német vállalatnak, ha 1 eurót kutatásra és fejlesztésre fordít, 2 centtel több adót kell fizetnie annál, mintha ugyanezt a pénzt valahol másutt fektette volna be.

Kétségtelen, a k+f tevékenység adókedvezményekkel történő támogatása önmagában nem jelent biztosítékot a sikerre. A svéd és a finn vállalatok 2007-ben a bruttó hazai termék 4,5, illetve 4,0 százalékát fordították kutatásra és fejlesztésre, s úgy végeztek az unió tagországainak listáján az első és a második helyen, hogy – Németországhoz hasonlóan – nem alkalmazták a kutatási-fejlesztési tevékenység adókedvezményekkel való támogatásának gyakorlatát.

Vonzóvá tenni Németországot

Az IW értékelése szerint a német vállalatok 1997 és 2007 között évi átlagban 3,2 százalékkal növelték kutatási-fejlesztési kiadásaikat, ami jóval kevesebb, mint például Ausztria, Finnország, Dánia és Svédország hasonló mutatója. Ha a németek és a felsorolt egyéb országok közötti különbség tartóssá válik, akkor fennáll annak veszélye, hogy Németország visszacsúszik a k+f tevékenységet folytató országok listáján az élvonalból a középmezőnybe, vélik a tanulmány szerzői.

Egy másik, a németországi helyzet szempontjából negatívan értékelhető tényezőnek tartják, hogy – bár a német vállalatok kutatási-fejlesztési kiadásaik csaknem 92 százalékát kutatás-intenzív ágazatok innovációjára fordítják, ami 4 százalékponttal magasabb az OECD-országok átlagánál -, a különösen innovatív tevékenységek k+f ráfordításában Németország mégis lemaradásban van: az OECD-országok vállalatai kutatási-fejlesztési kiadásaik átlagosan 53 százalékát használják fel olyan csúcstechnológiákban, mint a gyógyszeripar vagy a repülés- és űrtechnikai eszközök gyártása, míg Németországban ez az arány nem több 34 százaléknál.

Nemzetközi mércével is a legjelentősebbek közé tartozó, egyebek között vegyipari, gépipari és autóipari vállalatok kutatnak jellemzően hagyományos tevékenységük bázisán, eljátszva annak lehetőségét, hogy a csúcstechnológiákban is felzárkózzanak a világ élvonalába. Már pedig ha a német vállalatok nem változtatnak, s Németország veszít telephelyi vonzerejéből a kutatás-fejlesztés területén, annak negatív hatása a külföldi beruházók németországi aktivitásában is vissza fog tükröződni. 2003 és 2008 között a Németországba irányuló külföldi működőtőke nagysága alig érte el a bruttó hazai termék 1,2 százalékát, s ezzel a szövetségi köztársaság csak Norvégiát, Görögországot és Írországot előzte meg.

A németországival összehasonlítható infrastruktúrával és humántőke-forrással rendelkező más országok esetében ugyanez az arány a németországi kétszerese és négyszerese között húzódik; Ausztriában a GDP 7,2, az Egyesült Királyságban 4,8, míg Franciaországban 3,6 százaléka. A kölni intézet szerint a kutatási-fejlesztési tevékenység adókedvezményekkel való támogatása nagyban elősegítené Németország k+f vonzerejének erősödését. Erre igazolásul szolgál a holland példa, ahol a k+f tevékenység adókedvezményekkel való támogatásának bevezetése óta bizonyíthatóan változott, erősödött a vállalatok kutatási aktivitása.

Franciaországban – noha csak 2008-ban vezették be a mai rendszert –, az máris nagyban hozzájárult a korábban külföldre kihelyezett k+f tevékenységeknek az országba történő visszaáramlásához. Végezetül az IW szakértői felhívják a figyelmet arra, hogy az adókedvezmények bevezetése nem válthatja ki teljes mértékben a kutatások közvetlen támogatását. A csúcstechnológiák németországi felzárkóztatásához a közvetlen támogatások és az adózási eszközökkel történő támogatások tartós kombinációjára lenne szükség.