2010.10.07. forrás: Világgazdaság

Benke Dávid jogosan veti fel cikkében azt, hogy megéri-e milliárdokkal támogatni a Magyarországra települő autógyártókat, többek között a szentgotthárdi Opel-beruházást (VG, 2010. szeptember 23.). Ráadásul az Opel jelenlegi helyzetében ez a beruházás korántsem biztos, és a magyar sajtóban egyetlen sor sem jelent meg arról a fontos tényről, hogy az Opel amerikai tulajdonosa éppen csődeljárás után van. A vállalat jövője rendkívül bizonytalan. A szentgotthárdi fejlesztés első lépcsőjében állítólag 800 új munkahely megteremtésére kerül sor, mindezért 7,5 milliárd forint adófizetői támogatást kap a cég. Vagyis a magyar adófizetők munkahelyenként közel 10 millió forint hozzájárulást fizetnek!

Adam Opel 1863-ban alapította németországi autógyárát, amelyet 1929-ben eladott az amerikai General Motorsnak (GM). Az amerikaiak tavaly csődbe juttatták az anyacéget, majd az amerikai kormány – hosszas viták után – kényszerállamosította azt. Jelenleg az amerikai állam és a szakszervezetek birtokolják a részvények többségét.
Az amerikai üzleti körök, köztük ezen sorok írója is, megdöbbent azon, hogy Barack Obama kormányzata adófizetői dollármilliárdokat költött a GM államosítására, ahelyett, hogy felszámolta volna a csődbe jutott vállalatóriást. Politika volt ez a javából: Obama nem vállalta autómunkások tízezreinek elbocsátását, és főleg annak negatív politikai következményeit. Kétséges az is, hogy az amerikai államkincstár valaha is visszakapja ezeket a milliárdokat.

Tavaly az újraszervezett Opelt már el is akarták adni egy kanadai–orosz befektetőkből álló csoportnak, és az is felmerült, hogy számos gyárat, köztük a magyart is, bezárják. Az ötletet Angela Merkel német kancellár is támogatta. Az utolsó pillanatban a havonta változó GM-vezetés úgy döntött, megtartják az Opelt, sőt pénzt is pumpálnak bele. Egy új kisautót kívánnak kifejleszteni. A terv most éppen az, hogy a 40 ezer dolgozóból 10 ezret utcára tesznek, és a nyugat-európai munkásokat olcsóbb kelet-európaiakra cserélik le. Az Opel bezárja Antwerpenben levő gyárát, 2600 munkását ott utcára teszi, majd Szentgotthárdon munkahelyeket létesít, azt pedig a magyar adófizetők pénzelik. Az üzleti terv azért is kétséges, mert az Opel veszteséges: minden legyártott autón 200 ezer forintot buknak, és a piaci részesedésük is folyamatosan csökken. Sokan úgy vélik, lehetetlen gazdaságossá tenni a márkát, érdemesebb lenne bezárni a gyárat.
Néhány hónapon belül az amerikai anyavállalat, az új General Motors visszatér a tőzsdére egy úgynevezett elsődleges részvénykibocsátás (Initial Public Offering, IPO) indításával. Megint új vállalatvezetést fognak kapni, új ötletekkel. Nem alaptalan az a vélekedés, hogy az új menedzsment azonnal eladja majd a veszteséges Opelt. Hírek röppentek fel arról is, hogy a kínai SAIC autógyár érdeklődik a GM részvényei iránt, ők a gyártás nagyobb hányadát Kínába vinnék. Nem először fordulna ez elő Magyarországon sem, hiszen az IBM bezárta székesfehérvári gyárát, miután Kínába vitte a termelést.
Merkel kancellárnak nem tetszenek az ilyen ügyletek. Szerinte az a rendszer, amelyik adófizetői pénzekkel csalogatja egyik országból a másikba a munkahelyeket, senkinek sem jó. „Karaván kapitalizmusnak” nevezte ezt, amelyen mindig a legszegényebb adófizetők és munkások veszítenek. Különösen akkor háborodott fel, amikor a Nokia váratlanul bezárta bochumi gyárát, holott az néhány évvel korábban sok millió eurós munkahelyteremtő támogatásban is részesült. A Nokia ugyan ígéretet tett arra, hogy hosszú távra 2800 munkahelyet létesít Bochumban, és ezért összesen 88 millió euró német állami támogatást is kapott, mégis az első adandó alkalommal bezárta a gyárat, és az olcsóbb munkabérű Romániába helyezte át a termelést, éppenséggel Kolozsvárra.Az Opel jövője, így a szentgotthárdi beruházás megvalósulása is, sok tényezőtől függ. Érdemes vitatkozni azon is, hogy okos dolog-e az autógyártók állami támogatása, különösen akkor, amikor a beruházás megvalósulása igencsak kockázatos.