2010.november 17. forrás: Auto Pro

Égő Ákos az etanol napló blog szerzője nem ért egyet az Magyar Természetvédők Szövetsége - Föld Barátai Magyarország és a Levegő Munkacsoport sajtóközleményével, amelynek címe: Az EU bioüzemanyag tervei társadalmi- és környezeti károkhoz vezetnek. Az írás szerkesztet változatát közöljük Szép dolgozat, tipikus példája az olyan jellegű írásoknak, melyek nem hogy előremutatnának, hanem meglévő folyamatokat hátráltatnak. Furcsának találom, hogy természetvédő szervezetek, illetve (ne általánosítsunk) egyes szervezetek aktivistái miért a fosszilis energia szekerét tolják, miért nem foglalkoznak a hazai adottságokkal, és vajon miért nem találok egyetlen megnyilatkozásukban sem reális alternatívát – a Levegő Munkacsoport említi egyedül a környezetkímélő vasút, a közösségi közlekedés és a kerékpározás ösztönzését.

Ma már visszafordíthatatlan folyamat, hogy a fosszilis mellett piaci igény van a bioüzemanyagokra is, és ezt ki kell szolgálni, ha tetszik, ha nem. A fentihez hasonló természetvédelminek nevezett sajtó-megnyilvánulások az előnyös megoldások helyett – mint a hazai mezőgazdaság felvirágoztatása – meglepő módon épp az általuk démonizált esőerdőirtást támogatják közvetetten.

Brazília az elmúlt időszakban többször is nyilatkozta, hogy amennyiben van rá igény,  szívesen ellátja Európát bioüzemanyaggal. Vagyis, ha valami ésszerűtlen okból az EU nem támogatná az Unión belüli bioüzemanyag-előállítást, akkor a kereslet kielégítése a tengerentúlról történhetne. A kereskedelemnek nincs különösebb akadálya, ugyanis Svédországot most is Brazília látja el. Ha valaki azt szeretné, hogy az EU-n belüli bioalapanyag-termelést korlátozzák, akkor ez a csodás döntés – vagyis Dél-Amerika többlettermelésének ösztönzése – oda vezetne, hogy a tengerentúlon, valóban erdőirtások révén, új területeket kellene befogni a termelésbe. Erre vágynánk a zöldek? Rosszul hangzik.

A hazai lehetőségek áttekintése valahogy mindig hiányzik az elemzésekből, gondolom nem véletlenül, mert kínos helyzetben lennének, ha példát kellene mondani egyetlen hektár erdőre, melyet az bioalapanyag-termesztés miatt irtottak volna ki, és erősen vakarnák a fejüket, ha a bioetanol miatt kizsákmányolt termőföldet kellene említeni. Viszont több éve parlagon fekvő területeket, összeomlott mezőgazdaságot az ablakon kinézve mutathatok. A nagyanyám legutóbb traktorost bérelt, hogy az évenkénti beszántást megcsinálja a több  esztendeje parlagon fekvő földjén, mert felvevőpiac hiányában nincs mit termelni. Olyan észak-magyarországi földterületről beszélek, ami a háború előtt és a szocializmusban is mintagazdaság volt. Badarságot mond, aki a kihasználatlan lehetőségek helyett környezeti károkkal riogat.

A bioüzemanyagok problémájával valóban foglalkozni kell, és megfelelő szakmai fórumok ezt szerencsére meg is teszik. Az Európai Unió már 2009. április 23-án elfogadta a 2009/28/EK irányelvet, mely szerint a bioetanol és biodízel egyértelműen környezetbarát üzemanyag. Ez a dokumentum világosan fogalmaz minden kérdésben, a helyi sajátosságokra, támogatásokra is kitér. Bátran olvassunk bele, javaslom is minden kritikusnak.

Ráadásul a napokban hazánkban elfogadott Bioüzemanyag-törvény világosan előírja, hogy csak fenntartható módon létrehozott alapanyagból lehet bioüzemanyagot előállítani, ami eleve kizárja az esetleges természetes élőhelyek bevonását. Tanácstalanul állok hát a MTSZ sajtóközleményének első mondata előtt is, mely így szól: A bioüzemanyag-felhasználás növelésére vonatkozó európai tervek a következő tíz évben mintegy 69 ezer négyzetkilométer új földterület bevonását teszik szükségessé, emellett tovább súlyosbítják az éghajlatváltozást – derül ki egy ma közzétett tanulmányból."